FIFO elv
azaz (First in, First Out)
A termelés sorrendjét meghatározó és a nyomonkövethetőséget elősegítő szabály. A folyamatba vagy tárolóba először megérkező terméknek először is kell elhagynia azt. Így elkerülhető, hogy egyes alkatrészek akár az örökkévalóságit bent maradjanak egy folyamatban. Ezaz elv ugyan úgy alkalmazható gyártási rendelések, vevői rendelések kezelésére
A FIFO betartását nagyban elősegíti, ha már a folyamatot és a tárolókat úgy tervezzük, hogy figyelembe vesszük ezt a szabályt.
Tároló esetében ez azt jelenti, hogy betöltő és felvevő oldalt határozunk meg, továbbá a tároló kialakítása a fizikai áramlás elvét segíti (ilyen pl. a dinamikus görgős utántöltős állvány, amelyben a tárolócsatonák lejtése következtében a tárolási egységek a tömegüknél fogva a gravitáció segítségével a bemeneti oldalról a kimeneti oldal felé gördülnek).
Fontos természetesen a tároló rendeltetésnek megfelelően történő használat is (pl. ne toljuk benne felfelé a tárolási egységeket).
Folyamat közben ne képezzünk készletet, hanem áramoltassuk az alkatrészeket.
Minél nagyobb egységeket képezünk az alkatrészekből, annál jobban sérülhet a FIFO-elv.
Egy rakodólapos egységrakománynál az először felhelyezett dobozt az utolsók között fogják levenni, ami által az először elkészült alkatrész akár több ezredikként fog felhasználásra kerülni.
Még fontosabb ezt a szabályt betartani ott, ahol gyorsan romló áruval, például élelmiszerrel dolgoznak.
Nem kevés problémát okoz a boltokban a szabály betartása, hiszen a statikus tárolópolcok nem ennek megfelelően vannak kialakítva; ha újabb adag áru érkezik, a régit le kell szedni a polcról, az újat be kell tölteni, majd a régit visszahelyezni az új elé.
A fenti esetben az is nehezíti a munkát, hogy gyakran nem a beérkezés idejét kell figyelembe venni, hanem a lejárat idejét
(ún. FEFO-elv – First Expired First Out).
Forrás: Kosztolányi János: Lean szótár